2016. 09. 26.
Emlékezni és emlékeztetni
A Kecskés László Polgári Társulás négy éve avat emléktáblákat azokon a felvidéki településeken, amelyek lakosságát érintette a kitelepítés. Eddig négy templomba került mementó, tavaly pedig a szőnyi katolikus templomban lepleztek le emléktáblát, hiszen sokan költöztek vissza ide az ország déli vagy keleti területeiről, hogy közelebb legyenek egykori szülőföldjükhöz. Szeptember 24-én az észak-komáromi Szent András templom oldalkápolnájában helyezték el Varga László alkotását, melynek felirata hirdeti az utókornak: "Boldogok az irgalmasok, mert ők majd irgalomra találnak." (Máté 5.7)
A Kecskés László Polgári Társulás és Komárom városa a benesi-dekrétumok miatt meghurcolt komáromi magyarság emlékezetére állíttatott táblát az észak-komáromi Szent András templomban. Az esemény ökumenikus istentisztelettel kezdődött, Fazekas László református püspök és Kiss Róbert kanonok, püspöki helynök szolgálatával. A Szlovákiai Református Keresztény Egyház püspöke az emlékezés fontosságán túl hangsúlyozta, nem lehet büntetlenül vétkezni, népeket tönkretenni, országokat feldarabolni, emberek tízezreit földönfutóvá tenni.
- Itt az idő, hogy felocsúdjunk, hogy szívünkben megőrizzük az emlékezés áhítatát és, hogy reménységgel nézzünk előre. Hitvalló őseink maradjanak meg emlékeinkben, de erősödjünk, szeretetben és békességben éljük életünket - hangzottak Fazekas László szavai.
Kiss Róbert tb. kanonok, a Nagyszombati Főegyházmegye magyar katolikus híveinek pasztorizációjával megbízott püspöki helynöke, Észak-Komárom esperes-plébánosa a kitelepítéseket átélők emlékezéséből idézve elmondta, sok családot - köztük az övét is - érintette a kitelepítés, de túl lehet, sőt túl kell lépni mindezeken.
- Az ember szívében ott van a fájdalom, de helyet kell adni a megbocsátásnak, és akkor Isten kezébe tudjuk helyezni a keserűségünket - hirdette a kanonok az irgalmasság évében.
A Varga László által készített emléktáblát a Szent András templom oldalkápolnájában helyezték el, az 1931-ben felavatott az első világháború katolikus hősi halottainak tiszteletére állított emlékmű alatt.
Kiss Róbert és Fazekas László mellett Máté László dél-komáromi református esperes, Nagy Attila Ákos református lelkész, Milus Ferenc szőnyi katolikus plébános és Elek László korábbi észak-komáromi esperes-plébános is megáldotta az emlékművet.
A táblát dr. Molnár Attila és Stubendek László polgármester leplezte le, miközben díszőrséget álltak a Szekeresgazdák Hagyományőrző Társaság tagjai. Tóth Bertalanné a Kecskés László Polgári Társulás nevében Alapy Gáspár szavait idézte.
- "Ez a kis város a világ országútja mellet terül el. Másutt a hidak arra valók, hogy összekössék a két partot és közelebb hozzák az embereket egymáshoz. A mi hidunk egészen más természetű. Ennek közepén végigvonul egy láthatatlan vonal, mely 1919 óta országhatár." Komárom mai közös emlékezésének egyik feladata, hogy a 21. században ez a láthatatlan elválasztó vonal a hatalmi diktátumokkal, diktatúrákkal, dekrétumokkal darabokra szaggatott, önkényes államhatárokkal szétszabdalt, nemzeti létében sokszor megalázott magyar közösségek között lélekben teljesen eltűnjön - mondta Tóth Bertalanné.
Stubendek László Észak-Komárom polgármestere a köszönet szavával élt, nemcsak az emléktábla elkészíttetését és a méltóságteljes avatási ünnepség megszervezését köszönte meg a Kecskés László Polgári Társulásnak, de azt is, hogy munkájuk során nap mint nap foglalkoznak a felvidéki magyarság sorsával.
Az eseményen Nagy Ferenc elszavalta az ez alkalomra írt A jel című versét, fellépet a Concordia Vegyeskar, a Vox Femina Női Kar és az Egressy Béni Alapfokú Művészeti Iskola gyermekkórusa.
A három kórus közösen adta elő Gyulai István Örökségünk című szerzeményét. A zengő hangok együtt ígérték: "Megtanulom, megőrzöm, tanítom, továbbadom a szüleim nyelvét, a gyermekeim hangját, elkopni nem hagyom, elvenni nem hagyom..." Orgonán közreműködött Vadász Attila.
Az emléktábla avatás koszorúzással ért véget.
Galéria: Emlékezni és emlékeztetni
