2017. 09. 28.
Nem engedünk ’48-ból!

Ágyúlövéstől volt hangos szeptember 27-én Herkálypuszta és az ácsi erdő. Az első helyszínen az 1849.évi komáromi csatákra emlékeztek, majd az ezt követő fegyverletételre, míg az emlékműnél a komáromi Rotary klub a Klapka György Múzeum szakmai közreműködésével felállíttatta Than Mór A második komáromi csatát ábrázoló festményének reprodukcióját.

1849. szeptember 27-én Herkálypusztán, egy istállóban írta alá Haynau osztrák táborszernagy és Klapka György tábornok küldötte a komáromi vár megadásáról szóló egyezményt. Az istállót már régen elbontották, helyén ma emlékmű áll – mondta Nagy Péter, az 1848/49-es Forradalom és Szabadságharc Hagyományőrző Egyesület vezetője.

A szervezet minden évben ágyúlövéssel és koszorúzással emlékezik meg erről a fontos eseményről. A helyszín, Nagyherkálypuszta mintegy négy kilométerre fekszik az egykori komáromi sánctábortól.

Az itt húzódó dombsor alkalmas volt nagyobb létszámú csapatok elhelyezésére, ugyanakkor magassága lehetővé tette az egész terület áttekintését. Ezért mindhárom komáromi csatában (április 26., július 2., július 11.) fontos szerepet kapott.

A harcokban több ezer honvéd esett el, valószínűleg az ő tömegsírjuk fölé állíttatta 1870-ben Komárom vármegye közössége azt az obeliszket, ami az 1-es út mellett található. Erre utal az emlékmű felirata is: az „1848/49.évi szabadságharcban e vidéken elvérzett honvédeknek”, illetve a „Nyugosznak ők a hős fiak dúló csaták után”. Az emlékmű a maitól mintegy 300 méterre keleti irányban állt, de az út nyomvonalának megváltoztatása miatt áthelyezték.

Szeptember 27-én a komáromi Rotary klub a Klapka György Múzeum szakmai közreműködésével ezen a helyen állíttatta fel azt az óriásplakátot, melyen Than Mór A második komáromi csata című festményének reprodukciója látható. Az egybegyűlteket Bara Zoltán, a klub elnöke köszöntötte, majd a Feszty Iskola diákjai idézték fel a történteket. A molinót Számadó Emese, Bara Zoltán és Csikány Tamás leplezte le.

A történész ezt követően beszédében hangsúlyozta, a honvédek nem katonának készültek, családapák, kétkezi munkások voltak, akik a haza érdekében életüket áldozták fel.

- A második komáromi csatára 1849. július 2-án került sor. Ez volt a szabadságharc legnagyobb huszárrohama, melyben csak a honvédek részéről 2000-2500 lovas vett részt. Az ütközet legelején Görgei Artúr súlyos fejsebet kapott. A vezér sérülése általában demoralizáló hatású a katonák számára, ennek ellenére mégis sikerült megállítani az osztrákok előrenyomulását – mondta Csikány Tamás, aki a festmény egyik érdekes mozzanatára is felhívta a jelenlevők figyelmét. Az egyik huszár Görgei felé sújt – a szabadságharc után sokáig tartotta magát az a nézet, hogy a fővezér nem a csatában sérült meg, hanem a saját emberei követtek el merényletet ellene, mert azt hitték róla, hogy áruló.

- Ma már bizonyított tény, hogy Görgei nem volt áruló, a szabadságharc egyik legkiválóbb hadvezére volt – emelte ki Csikány Tamás.

Az eseményen jelen volt Turi Bálint alpolgármester, Czita János alpolgármester, Hamrák Zsófia képviselő, Számadó Emese múzeumigazgató. Műsort a Feszty iskola diákjai adtak.

Galéria: Nem engedünk ’48-ból!